Blog cikkeink

A hét közepe tökéletes alkalom arra, hogy egy kicsit lassítsunk, és adjunk magunknak néhány perc minőségi kikapcsolódást. A tizenharmadik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben Norah Jones kétszeres Grammy-díjas debütáló albumáról, a 2002-es Come Away with Me-ről hoztuk el a mélyen meghitt nyitódalt. A Don't Know Why a tudatos stúdiómunkának és az elrendezés egyszerűségének iskolapéldája. A finoman lebegő zongora, a nagybőgő meleg tónusa és Norah Jones közvetlen, selymes énekhang

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, és adjunk magunknak néhány perc minőségi kikapcsolódást. A tizenkettedik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben Cher 1987-es felvételét hoztuk el: a Bang Bang (My Baby Shot Me Down)ikonikus újraértelmezését. Az eredetileg 1966-os dal ebben a nyolcvanas évekbeli változatban teljesen új energiaszintet kapott. A karakteres gitárszólamok, a feszes ritmusszekció és Cher összetéveszthetetlen, dinamikus énekhangja olyan magáv

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, és adjunk magunknak néhány perc minőségi kikapcsolódást. A tizenegyedik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben a progressive rock történetének egyik legmeghatározóbb, legsűrűbb atmoszférájú tételét hoztuk el: a Pink Floyd 1979-es The Wall albumáról a Hey You című dalt. A felvétel az analóg stúdiótechnika és a tudatos hangmérnöki munka iskolapéldája. A nyitó akusztikus gitár precíz elhelyezése a térben, a háttérben megh

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, és adjunk magunknak néhány perc minőségi kikapcsolódást. A tizedik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben Bob Dylan 1989-es Oh Mercy albumának egyik legmélyebb hangulatú tételét hoztuk el. A Man in the Long Black Coat a páratlan zenei producer, Daniel Lanois munkáját dicséri. A sötét, tágas hangszínpad, a finoman rétegzett akusztikus és elektromos hangszerek, valamint a háttérben meghúzódó apró részletek olyan vibráló,

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, és adjunk magunknak néhány perc minőségi kikapcsolódást. A kilencedik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben egy igazi olasz klasszikus különleges, 2004-es élő felvételét hoztuk el: Lucio Dalla Caruso című szerzeményét a Stefano Di Battista Jazz Quartet kíséretében. Ez a koncertverzió messze túllép a stúdióváltozat keretein. A jazzquartet jelenléte finom akusztikai térbe helyezi a dalt, ahol a szaxofon finom lecsengése

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, és adjunk magunknak néhány perc minőségi kikapcsolódást. A nyolcadik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben a magyar rockzene egyik legmeghatározóbb pillanatát hoztuk el: a Bikini együttes Közeli helyeken című dalának élő, búcsúkoncertes felvételét. Ez a koncertverzió nemcsak a nosztalgia miatt különleges, hanem a benne rejlő libabőrös hangulat miatt is. D. Nagy Lajos karakteres éneke, a közönség együtténeklése és az é

A komponens-gyűjtés csapdája Sok audiofil pályafutása azzal az illúzióval indul, hogy minél drágább komponenseket pakolnak egymás mellé, a végeredmény annál jobb lesz. Ha egy 5 csillagosnak tesztelt DAC-ot társítjuk egy 5 csillagosnak értékelt erősítővel, majd mindkettőt egy díjnyertes hangfalpárral kötjük össze, a végeredménynek szükségszerűen lenyűgözőnek kell lennie. Ez a gondolkodásmód érthető – hiszen minden egyes elem önmagában valóban kiváló –, mégis félrevezető. Az au

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, és adjunk magunknak néhány perc minőségi kikapcsolódást. A hetedik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben Cat Stevens 1970-es, áttörést hozó Mona Bone Jakon albumának nyitótételét hoztuk el. A Lady D'Arbanville egy rendkívül közvetlen, mégis lüktető akusztikus dal. A feszes ritmusú gitárok, a háttérben megszólaló ütőhangszerek és Cat Stevens sajátos, mély énekhangja olyan természetes hangulatot teremtenek, ami azonnal

A hálózati táplálás elhallgatott oldala A hifi- és high-end rendszereket építő zenerajongók körében évtizedes vita tárgya a hálózati tápkábelek szerepe. Első ránézésre jogos a szkepticizmus: miért számítana az utolsó másfél méter kábel a fal és a készülék között, amikor a szobáig több kilométernyi egyszerű rézkábelen érkezik az áram, a készüléken belül pedig komoly tápegység működik? A válasz megértéséhez le kell bontanunk azt a tévhitet, hogy a tápegység mindent megold. Egy

A hét közepén érdemes egy kicsit megállni, és hagyni, hogy a zene természetes, tiszta akusztikus térbe repítsen minket. A hatodik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben a népzenét és a popkultúrát mesteri érzékkel ötvöző Simon & Garfunkel duó egyik legmaradandóbb alkotását, az 1970-es Bridge Over Troubled Water albumon megjelent El Condor Pasa (If I Could) című dalt hoztuk el. A felvétel zenei alapjait a perui Los Incas együttes rögzítette autentikus instrumentsációval (pánsíp, c

A láthatatlan fizikai környezet Az audio-rendszert nem vákuumban hallgatjuk. Amikor a hangfalak megszólalnak, a szobában jelen lévő akusztikai energia nemcsak a fülünket éri el, hanem fizikailag megremegteti a teljes környezetet: az állványokat, a készülékházakat és magukat a kábeleket is. A kábelre sokan merev, passzív elemként tekintenek, ami mozdulatlanul fekszik a padlón vagy lóg a készülékek mögött. A valóságban a zenei információ áramlásával egy időben folyamatos mechan

A szerda esti lelassuláshoz az ötödik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben egy olyan akusztikus koncertfelvételt hoztunk el, amely évtizedek óta elmaradhatatlan tesztanyaga a komoly hifi rendszereknek és audiophile kiállításoknak. Nils Lofgren 1999-es Acoustic Live albumán hallható Keith Don't Go egyetlen akusztikus gitárra és énekhangra épül, mégis olyan energiaszintet és jelenlétérzetet közvetít, amit kevés más élő felvétel tud felmutatni. Miért imádjuk? Mert ez a felvétel a

Amikor felcsavarod a hangerőt zene nélkül, és a hangfalakból semmi más nem szűrődik ki, csak a szoba saját csendje, könnyű azt hinni: a rendszered néma. Ez a fajta ellenőrzés valóban elárul valamit – de csak a legdurvább, fülnek azonnal érzékelhető hibákról. A hálózati brummról. A rosszul megoldott földelésről. A valódi kérdés ennél jóval mélyebbre nyúlik, és a válasza nem dől el egy ilyen egyszerű teszttel. A zaj, amit nem hallasz különálló hangként A legtöbb hifi-rajongó a

A szerda este a lelassulásról és a zene mélyebb rétegeinek felfedezéséről szól. A negyedik szerdai zeneajánló bejegyzésünkben egy olyan felvételhez nyúlunk, amely első hallásra végtelenül egyszerűnek tűnik, valójában azonban a rendszerek egyik legszigorúbb tesztanyaga. Patricia Barber Café Blue című albumáról az Ode to Billie Joe feldolgozás a minimalizmus iskolapéldája. A dalt szinte végig csupán egy akusztikus nagybőgő, a háttérben ritmikusan visszatérő ujjcsettintések és B

A palacknyak a vezető körül: mi az a dielektromos veszteség? Amikor valaki kábelt vásárol, szinte reflexből a vezetőre koncentrál. Rézfajta, tisztasági fok, keresztmetszet – ezek a paraméterek uralják a beszélgetést, miközben a jelet ténylegesen körülölelő anyag jóformán szóba sem kerül. Pedig a jel nem légüres térben halad a fémmag belsejében: a vezetőt körülvevő szigetelés, a dielektrikum, folyamatos és aktív kölcsönhatásban van azzal az elektromágneses mezővel, amit maga a

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, ezért hoztuk el nektek a harmadik szerdai zeneajánló bejegyzésünket, amivel adhatunk magunknak 5-6 perc minőségi időkiesést. Ma a jazztörténelem egyik legikonikusabb, 1959-es felvételéhez nyúlunk vissza. A Time Out albumon megjelent Take Five nemcsak a rendhagyó, 5/4-es ritmusképlete miatt vált mérföldkővé, hanem a korabeli analóg stúdiótechnika csúcsát is képviseli. A darab igazi zsenialitása a hangszerek közötti

A palacknyak-effektus a high-endben Képzeld el, hogy építünk egy tökéletes, akadálymentes autópályát. Sima aszfalt, nulla kátyú, nulla forgalmi torlódás – ez a 6N OCC vörösréz vagy az ezüstszalag vezetőd. Aztán ez az útvonal az utolsó két méteren hirtelen egysávos, kátyús földútba torkollik. A forgalom itt akad el, itt lassul le, itt keletkezik a torlódás. Pontosan ez történik a jellel is, amikor egy gondosan megtervezett, kohászatilag tiszta kábel végére tömeggyártott, olcsó

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, ezért hoztuk el nektek a második szerdai zeneajánló bejegyzésünket, amivel adhatunk magunknak 6-7 perc minőségi időkiesést. Ma a rocktörténelem egyik legprecízebben hangszerelt, kiemelkedő dinamikatartományú felvételéhez nyúlunk vissza. Mark Knopflerék 1982-es Love over Gold albumán szereplő Private Investigations című száma egy mesteri módon felépített, fokozatosan kiteljesedő hangkulissza. A kompozíció igazi zsen

A 99,99%-os marketingcsapda Az audio-piac szereti a végletekig leegyszerűsíteni a képletet: minél több kilences van a tisztaság mögött, annál jobb a kábel. Ez a logika kényelmes, mert könnyen eladható – és éppen ezért felszínes. A valóság ennél jóval izgalmasabb. Egy vezető hangbéli karakterét nem egyetlen szám adja, hanem a kémiai tisztaság, a kristályszerkezet, a keresztmetszet geometriája és a felületi tulajdonságok együttes fizikai kölcsönhatása. Ez az a pont, ahol a Shep

A hét közepe tökéletes pont arra, hogy egy kicsit lassítsunk, ezért hoztuk el nektek az első szerdai zeneajánló bejegyzésünket, amivel adhatunk magunknak 4-5 perc minőségi időkiesést. A mai szerdára egy igazi modern jazz-klasszikust hoztunk nektek. Diana Krall 2004-es Temptation című száma (ami egyébként egy zseniális Tom Waits feldolgozás) az a fajta dal, ami azonnal beszippant. Nem kell hozzá audiofilnek lenni, hogy érezd a zsenialitását: a fülbemászó, füstös énekhang, a hi